Ádám álmai

A Tempefőiben láthatjuk ugyebár, hogy hogy emésztődik fel egy poéta a kiadóval folytatott küzdelmében. Hogy mennyi élettapasztalat, mennyi keserű csalódás summázódott e műben… Hiszen ordít belőle az élményszerűség.

Nagy tévedés!

Csokonai húszéves se volt, amikor írta. Nem is tudhatott semmit az életről.

Madáchnak is van egy műve alig húszesztendős korából. Csak tréfa a címe, vígjáték ez is, keserű vígjáték, akárcsak a Tempefői. A világ álnokságáról szól, a szerencse forgandóságáról. Az áldozat itt is egy poéta – természetesen húszéves, mint a szerző –, poéta, de emellett politikus is, forradalmár is, drámaíró és színész is, és főként szünet nélkül lobbanékonyan szerelmes is. Hősünk bámulatra méltó sokoldalúságához még hozzátehetjük, hogy Hamlet is és Athéni Timon is. Sőt – bár akkor még Petőfi is csak pontosan húszéves – szakasztott ifjú Petőfi is. S amit most már mondanunk se kell: minden téren és minden szenvedélyében az abszolútum igényében ég.

E sokoldalú és soha nem alkuvó ifjú lelket pillanatok alatt annyi megpróbáltatás éri, hogy az egy hosszú élet minden csapásának is sok volna. Pénzét elperelik, a barátja megfúrja, hívei elárulják, s a nők – az a sok nő, akibe mindbe egyszerre szerelmes – egytől egyig máshoz mennek férjhez… A színdarab második felét a csalódott ifjú átkai töltik be, míg csak egy méregpohár véget nem vet zaklatott és boldogtalan életének.

Az ifjú Madách zsenije mellett szól, hogy még e méregpohárnál is fenntartja, hogy minden komédia – ahogy darabja címében mondja –: Csak tréfa.

 

*

 

Ekkor Madách még csak húszéves volt.

Élményei: még csak egy tinédzseréi – de a sors, amit e darabjában megelőlegez magának: egy Jób sorsa, egy mindent veszítő Lear királyé.

A húszéves költő, mielőtt a pályára lépne, mintha egy pillanatra meglátná jövő sorsát – minden reá váró nyomorúságával. Mint legutóbb Csokonai.

De kimondhatjuk ezt legáltalánosabb érvényre is emelve:

mint Ádám – aki a Paradicsomból épp hogy kilépve, egy látomásban tisztába jött az egész reá váró svindlivel.