Ki érti meg?

Dobossy László egy sor kitűnő tanulmány változatos nézőpontjából háromszögeli ki azt a nehezen megragadható és még nehezebben egybeállítható jelenséget, amelyet a közép-európai embernek nevezünk. Kötetére is ezt írja, címnek, és ezért a talányos, tünékeny jelenségért – mert ki tudja, hogy több-e vajon egy fikciónál? – jótállanak a kötet tanulmányai.

Az egyik, igen szép tanulmányának a címe: Nemcová példája. A parasztlányból lett cseh írónőről szól. Áldozatos életében, műveiben híven kitart a nép ügye mellett. Fájdalmas asszonysors, és írói érzékenységgel elviselni… Egy népi „Psyché” – mondhatnánk.

A férje Bach-huszárként szolgál Magyarországon. Hogy az irónia teljes legyen: az eltiport szabadság földjére büntetésből – és éppen plebejus rokonszenveiért büntetésből – helyezték át a férjét, Josef Nemecet. Az asszony Csehországban marad, innét utazik férjéhez, esztendőnként egyszer, hosszabb látogatásra. 1852-ben öt hónapot tölt így Balassagyarmaton. Az írónő szociográfiai tanulmányban örökíti meg magyarországi benyomásait. A vidéki nemes úr nála is Pató Pálként pipázik tovább. „Beszédében, járásában, egész mozgásában komoly, de a munkához lusta – írja róla Nemcová –, hasznos, szellemes ötleteken nem sokat töri a fejét; noha, aki látja, hogy néha órákig is fekszik a díványon, a tornácon vagy bárhol másutt, és fújja a füstöt, azt hihetné, hogy egész birodalmak reformjait agyalja ki”…

Nem kívánhatunk Nemcovánál szeretetteljesebb, megértőbb, demokratikusabb érzékű tanút. És mégis! Alig két évvel Világos után miféle reformokon törhette volna a fejét egy magyar földesúr? Akik nemrég igazi reformokon törték a fejüket, azok börtönben vannak, ha túlélték a leszámolást, vagy emigrációban vannak.

Így füstölgök magamban én is.

Kik voltak azok a depressziós magyarok ott Nógrádban, akiket Nemcová látott? Azok a tornác gerendáit bámuló katatóniás magyarok? Azok a renyhe semmittevők? Azok a pipafüst színjátékában napszámra elgyönyörködők?

És hátha éppen Madách Imrét látta ott Nemcová Csesztvén, a tornácon?

Ő is csak fújta a füstöt. Köhögtette is a rossz tüdejét.

Várta a zsandárokat, és várta az ihletet.