Eufemizmus

A színházi folyóiratban olvasom a nevem; rólam írják, hogy afféle „főfoglalkozású” drámaíró volnék (s e nemben egyetlen) – „bár Thália szolgálata mellett ő is professzori megbízást vállalt a közelmúltban”.

Ó, milyen szépen ragyog ez a mondat ama bizonyos „főfoglalkozás” (vagy inkább: foglalkozásnélküliség?) húsz esztendeje fölött – milyen finom biedermeier fénymázzal: „Thália szolgálata”… És a bizonyára ezüsttálcán kínált lehetőségeim közül, ahogy a végén kicsippentettem magamnak még egy gusztusos falatot: a „professzori megbízást”. (Hol? Hol is? Talán a pesti Színművészeti Főiskolán?) És a mondat végén még az a kis kokett „közelmúlt”!

Próbáljuk folytatni, ugyanebben az elragadó stílusban – például Sarkadiról:

„Tapasztalt szerzőként felismerte azt az előnyt, amelyben közönségünk a posztumusz drámákat részesíti, s ezért a Thököly út fái alól átköltözött a közeli Kerepesi sírkert lombjai alá.”