Hitelbe élünk

Az írói előleg: nem egyszerűen az anyagilag intézményesen rövid pórázra fogott és ugyanakkor az anyagiak tekintetében legtöbbször igényeskedő s ráadásul sokszor kétbalkezes írástudó napról napra való megélhetésének a bevett formája, a megélhetésének (pláne családostul) biztosítása.

Egyéb is. Ennél több. Valami, aminek a csurrantott-cseppentett pénzbeli előleg szinte csak jelképe.

Az író számára a maga tervezett (vagy csak sejtett) megírandó művei valóságosak. (Ha ezt szemérmességből nem vallja be, akkor is.) És – mivel még nincsenek elrontva – remekművek is. Tehát valóságos remekművek. A pályakezdő Jókai már a „százkötetes” Jókai volt. A megírandó művek jelenre is ható retroaktív fényét a legtöbb író behunyt szemmel látja.

Hát igen, ez a fény a mi igazi – mondhatjuk: metafizikai (mert az idő kategóriáitól független) – előlegünk. Az írói létben az elő- és utóidejűség éppoly kevéssé érvényes, mint a kvantummechanikában: „Csak ami lesz, annak van bokra.”