Összeférhetetlenség

A drámaíró szomorúsága, hogy mindenkinél inkább ki van rekesztve drámai akciókból. Csakugyan, mindenkivel inkább történhetnek, mintsem vele, drámai ábrázolásra méltó hősi és érdekes dolgok. Mint drámaíró ő jár a legmesszebb attól, hogy drámai hős legyen – és ráadásul, a szakmája dolgait illető éleslátásával: ezt a kirekesztettségét metsző világossággal érzékeli is.

Minden jobb drámaíró pontosan tudja, hogy ami egy drámaíróval történhetik, az színházi szempontból színházi szóval mondva: atelier ügy. És ebben benne van a másodlagosságnak, a nem érvényességnek a szentenciája.

Mintha a természet gondoskodott volna róla, hogy ne történhessék holmi visszaélés. Ezt az összeférhetetlenségi törvényt az eddigi tapasztalatok szerint lehetetlen áthágni. Vagy ha igen, a legsúlyosabb büntetés jár érte, ami a brancsbelieket sújthatja: az abszolút érdektelenség.

Talán még egyetlen drámaírónak se sikerült drámaírót izgalmas drámahőssé tennie. Részvétteljes karikatúraszerepekben szoktak színpadra lépni, mint a Sirályban, a Hermelinben…

*

Mi a nyavalyának próbálkozol akkor Bornemiszával, Sophoklesszel? Mit keringesz folyton Madách körül?

Egy kísérleti patkány hamarébb megtanulja, hogy melyik csapdába ne sétáljon be, mert ott lebénító áramütés várja.