Szupersztárokról

– És hogy állunk a hittel?

– Azt hiszem, nem hagytam ott a fogam a keresztény hit ellenállhatatlanul vonzó csapdáiban. Másfél ezer év óta a drámaírók első dolga az (és sokszor egy életen át nem végeznek vele), hogy lefejtsék témáikról a keresztény eszmerendszer fonadékát, tapadó korongjait… Miért? Nem lehetne például Jézus Krisztusról drámát írni?

– Aki azt mondja magáról, hogy „én és az Atya egy vagyunk” – arról nehezen. Aki a keresztfán felkiált, hogy „Istenem, mért hagytál el engem?” – arról már igen.

– De vajon nem az első állítás gyönyörű öntudata volt-e az a kihívó szó, amelyre a kereszthalál árvaságának kellett következnie? Egy görög drámaíró pontosan e közé a két mondat közé tudna feszíteni egy nagy tragédiát.

– Lehet. Én most már maradok Nérónál, latin-amerikai lázadó papoknál, Szentháromság-tagadó Bornemisza Pétereknél.