Drámakiadások, színházi könyvek

Ugyanabban a szobában lakom, amelyikben laktam akkor, amikor először jöttem Párizsba. Felébredéskor, szemben a falon most is azt a szép Matisse-festményt látom, jobb sarkában dedikációval a vendéglátómnak. A változás csak annyi, hogy most tengerészkékre vannak festve a falak, s a könyvespolcon más könyvek sorakoznak. Akkor 63-ban, a család valamelyik egyetemista gyermeke használhatta a szobát, a polcokon a legújabb irodalom és szociológia volt. Most a két háború közti színházi kiadványokkal vannak megpakolva a polcok, dupla sorokban. Csupa dedikált könyv. Kétszavas baráti dedikációk, az egész címoldalt betöltő hosszú hódolatok. Egy Molnár Ferenc-kötetet is találok, amerikai díszkiadás, 1929-ből. A dedikáció benne tíz évvel későbbről. Hónapot, napot nem írt, csak ennyit: 1939. Sajnálom, hogy nem értek a grafológiához. Szeretném kiolvasni a szűkszavú ajánlás, s a még szűkszavúbb dátum és az aláírás vonalaiból, hogy milyen szorongással látta a jövőt Molnár, s mennyire tudhatta, mennyire tudta, hogy most lezárul egy korszak, amelynek ő is a csillaga volt.

Ez a sok színházi könyv haláleset révén került ide. Családban kell hogy maradjon. Így hát idepakolták.

Úgy érzem magam, mint aki aranyban fürödhetik. (Papini leírja valahol, hogy egy gazdag ember elhatározta, hogy kipróbálja, milyen is igazából aranyban fürdeni. Alig sikerült beleásnia magát az aranytörmelékbe, aztán meg pokolian rossz érzése volt, vagy éppen semmilyen érzése se volt.) Kin kezdjem? Betűrendben sorakoznak a szerzők. Augier? Achard? Bernstein? Cocteau?

Nem, semmi kedvem sincs belemerülnöm egyikük életművébe se. Milyen reménytelen egy-egy ilyen drámaösszkiadás.

Arra gondolok, hogy talán igazuk volt az alexandriai irodalmároknak, akik a görög tragikusok műveinek kilenctized részét hagyták elpusztulni. Hét Aischylos dráma még él. Hetvenegy kásahegy volna. S éppúgy lehangolódnám láttán, mint most, hogy elnézem a Plon-féle Ibsen-kiadás vaskos köteteit.

Itt ülök az elmúlt száz év összes színpadi műveinek a lábánál, és nem tudom, hogy mit olvassak.