Lépcsőházi gondolat

Egy Maugham-darab után jövök le a színház lépcsőjén. Régóta játsszák, még mindig zsúfolt házzal. A művészetről van benne szó, arról a művészetről, amely egyet jelent a sikerrel meg a sok pénzzel, sőt valami ifjúságot konzerváló életelixírrel is. Tehát nem is a művészetről van benne szó, hanem a Művészetről. És akit még ez se nyugtatna meg, az megkapja benne a happy endet: Pénz, Művészet, sőt Legfelsőbb Körök is smafu, mert mindennél többet ér egy krigli sör a kisvendéglőben.

Ilyen sokadik előadáson már ritkán szoktam ismerőssel találkozni. Most akadt egy.

– Te is csak most nézted meg? – kérdi.

Valamit felelek, hogy csak most.

Mikor már továbbment, jutott eszembe, amit mondanom kellett volna.

– Bizony, harminc évvel ezelőtt kellett volna ezt megnéznem.