A lángész egy napja

Párizsban ma reggel, hosszabb esős idő után, kisütött a nap.

A reggeli lapok közlik az algériai Dej mai programját: villásreggeli, kikocsikázás, este opera. (Most pecsételődik meg százharminc évre Algéria sorsa.)

És Victor Hugo ma reggel ingerült. Két hete mutatták be új darabját, a Marion Delorme-ot. A tavalyi Hernani-vihar után ez már a vitathatatlan siker. A darabbal együtt egy új színésznő is felcsillagzott (ez mindig jó jel!), Marie Dorval.

És Victor Hugo ma reggel mégis szerfölött ingerült. Két hete játsszák a darabját, áldott esős időben. Két hét óta a párizsiaknak más dolguk nem is lehet, mint az ő darabjáról és a Dorval szerelmi életéről beszélni (azt mondják, Alfred de Vigny udvarol neki).

Uborkaszezon, esővel.

A nyáron is játszó színházak direktorai erről szoktak álmodni.

De ma reggelre kisütött a nap, ragyog az ég, és megjelent ez az Othello, burnusza alatt hozva Algériát.

A kirándulóidő és egy ilyen egzotikus szenzáció estére 600 frankkal fogja csökkenteni a pénztári bevételt. Ezért olyan ingerült ma reggel Victor Hugo.

– Milyen az idő?… És mi van a hírlapokban?

S már ki is számította, a tízszázalékos írói részesedés figyelembevételével, hogy ma körülbelül 60 frankot veszít az időjáráson és a politikán.

Fontaney jegyezte fel, hogy ezen a napon Victor Hugo már kora reggel ingerült volt. Megilletődve olvasom.

Lám, ha a tantiemjéről volt szó, milyen aggodalommal figyelte reggelente az időt és a lapokat ő is, a nagy fellegjáró.