A gyomorbaj és a pedantéria kapcsolata

Molière korának jellegzetes betegsége az emésztési zavar, a kólika. (A középkoré a pestis, a reneszánszé a vérbaj, a XIX. századé a mellbetegség, a XX. századé a rák és az infarktus.) Klistély és köpölyözés, érvágás mind a túltáplált, vérmes emberek gyógymódja volt. Argan folyton a félreeső helyre szaladgál…

A többi hőse életszemléletének a torzulásai is a rosszul emésztő ember szellemi aberrációira vallanak. A gondolkozás renyhesége, a diétára fogott érzelmek. Feltehető-e Arnolphe-ról, hogy szeret jól enni-inni? Ugye, nem? Harpagonnak, szinte biztos, székrekedése van. Kolikáciusz fia jellegzetes idétlen falánk. (Nem véletlen, hogy – feljegyzések szerint – egyes merészebb komikusok úgy játszották el leánykérő jelenetét, hogy közben gyermektányérból meguzsonnázik.)

A szódiaréban szenvedőről – jobban mondva: szenvedtetőről – is könnyű feltételezni, hogy nem csupán szó-diaréban szenved.

De én is mit eresztem hosszú lére a szót?

Minderre és az efféle összefüggésekre a szokott csattanós fogalmazásával felhívta a figyelmet Jules Renard, naplójában, egy 1890-ből származó feljegyzésben: „Pedáns az, aki intellektuálisan rosszul emészt.”