Ugyanarról

Most világszerte mindenki ünnepli Brookot, s az újságok főcímében a szenzáció: hogy fiatal a Timonja. (Nemcsak az érdekelt párizsi és a londoni lapokban, az olaszokban is. A Corriere delta Sera mai képes beszámolójának a címe: Il Timone d’Atene di Brook e diventato un adolescente.)

Csak nekem nem szenzáció ez. Hány éve is már annak, hogy valamilyen forgatáson találkozom Iglódival. – Mit csinálsz? – kérdem. – A Timont. Talán. Major rám gondolt. De mindenki ellene van. Timon élemedett férfiú, azt mondják. Fiatal vagyok.

És megcsinálta. Zseniálisan. A kritika fanyalgott. (Hermann nem, ő kevesedmagával igazán megértette.) Különben mintha a kritikának is hiányzott volna az előadásból az élemedettség. Nem bírták felérni ésszel, hogy Shakespeare egyetemességéhez Major megtalálta az egyetlen ma érvényes utat: fiatalok, puritanizmus és Marx.