Lear

Ezt meg Goneriltől és Regantól hallottam, egymás közt beszéltek.

Meg kell érteni a rossz lányokat, Regant és Gonerilt. Hogy ízzé-porrá szeretnék törni apjukat, a porig megalázni, a föld alá dugni…

Amikor az apjuk csakis és egyedül Cordeliát szereti. Ez olyan nyilvánvaló. Ez a nagy megrendezett szeretetversengés is mire való volt? Hogy a végén a fülébe húzathassa Cordeliával: Szeretlek, apuka. Amit ők mondanak, Regan és Goneril – és mit mondhatnak ők? amit ilyenkor mondani illik –, arra az öreg oda se figyel. Ha a szívüket kiteszik, akkor se. Mert csak azt várja, hogy Cordelia szólaljon meg, a kis kedvenc, az elkényeztetett béka…

– És figyelted? Már az is, hogy megfosztotta őt az örökségétől! Azt remélte, hogy hozomány nélkül majd pártában marad. Hogy itt marad örökre mellette hamupipőkének – a darling. Hogy esténként majd felolvasnak egymásnak.

– Gondolod, hogy ezért ilyen ingerült most az öreg?

– Dühöng. Hogy hozomány nélkül is elvitték a lányát. Erre nem számított. Bosszantóan féltékeny volt a burgundi hercegre. A papa tisztára egy Othello, csakhogy ő be se vallhatja, mert nem illik. Meglátod, bele fog zavarodni a Cordelia házasságába.

– Abba? Gondolod, hogy abba?