Túl harsány szerelem

Othello szerelme Desdemona iránt az első pillanattól kezdve gyanús.

Nem azért, amiért az apának és a többi velenceinek gyanús. Számukra: ez abszurdum.

Az én szememben inkább azért, mert mintha Othello sem hinne igazában benne. S ezért hirdeti ilyen fennen szerelmi győzedelmét. (Ő hívatja a Tanács elé Desdemonát.) Túl hangos szerelem ez. Osztentatív. Tele van retorikus elemekkel. Kit akar meggyőzni Othello? Vajon végső soron nem saját magát-e?

Vádolják őt mágiával, varázslattal, kuruzslással. Othello ha bűvöl, szóval bűvöl. A belépője az, hogy itt Velencében hangosan kell hirdetni önnön érdemünket.

A szó hatalma, igen.

S nem tudom, hogy ennek első számú áldozata nem éppen szegény Othello-e, aki belehajszolja magát ebbe a voluntarista szerelembe. Mert akarja, hogy az örökös, öröklött előítéleteknek ne legyen igazuk. Így aztán, persze, megint csak igazuk lesz.