A drámaíró halála

Euripidest Archelaos király kutyafalkája tépte szét, amikor egy ligetben pihent. Azt mondják, azóta közmondássá lett Macedóniában „A nőstény kutya bosszúja”. Volt ugyanis Archelaos királynak egy szép szukája, ez elkóborolt a trákok negyedébe, azok elkapták, megölték, megsütötték, megették. S utána Euripidest kérték meg, hogy bűnükért bocsánatot esdjen nekik a haragvó királytól. Euripides megtette. No hát, az a gyilkos kedvű falka ennek a szukának a kölykei lettek volna.

De Euripides úgy is érezhette, hogy az athéni kritikusai találtak rá, az az engesztelhetetlen, vad vadászkutya falka, amely elől elbujdosott ide barbár földre… S hiába!

Öregember volt már. Eratosthenes szerint hetvenöt éves. Nem tudott védekezni. Ahogy az első szaggató fájdalmak után egyszer csak kezdett mindegy lenni, ami most megesik vele – milyen buta, buta történet, hogy a kutyák eszik meg őt! Hogy fognak nevetni ezen egész Athénben!