A drámai virágkorról, IHa az ember a görög drámát (a drámacsodát) a görög történelembe helyezve nézi, hajlik rá, hogy a következő hipotézist állítsa föl: 1. kellett hozzá a sorozatos győzelmek biztonsága (Salamis, Marathon, politikai és kereskedelmi szövetségek), 2. kellett hozzá a győzelmi paranoia teljes hiánya, a képesség a legyőzött ellenség fájdalmainak megértésére (Aischylos: Perzsák, Euripides: Trójai nők). A győzelmi pozícióból következik a fölény, hogy van jogunk és hivatásunk a világot magyarázni. A győzelmi paranoia hiányából pedig következik a képességünk a dialógusírásra, arra a felismerésre, hogy az egymással életre-halálra szemben álló felek egymás tükörképei: szenvedésükben, végső sorsukban, s abban a hitükben is, hogy náluk, csak náluk az igazság. A világtörténelmi győzelem – mely maga se gyakori – a lehető legritkábban jár együtt a győzelembe való begőzölés hiányával. Lehet, hogy ezért virágzik az emberi történelemben csak oly elvétve a dráma, ritkábban, mint a százévenként nyíló aloe-virág. |