Regény és dráma

A regényíró természeténél fogva hegeliánus. A hősök körül ott a társadalom, a társadalom körül a világmindenség, s emögött ott a múlt, csökött és már feloldott konfliktusaival. Natasa sorsa összefügg Napóleonéval, és Bethlen Gáboré azzal a kozmikus fénnyel, mely megjelent a kolozsvári templom tornya felett. S mindebben van valami megnyugtató. A világ: egy – s csak úgy jutok öntudatra, ha felérem, hogy ennek az egységnek vagyok része én is.

A drámaíró viszont egzisztencialista. Hősei attól körvonalazódnak figyelemre méltó emberekké, hogy megpróbálnak kikelni a világmindenség vetett ágyából, és szembeszegülnek az amorf világgal, amely így tetten érve, kénytelen kiadni üzemeltetése sötét titkait. Egy pillanatra láthatóvá lesz a mechanizmus. „Nyilatkozzál, elrejtezett bűn!” – így vallatja Lear a mennydörögve kussoló Mindenséget.