Jób könyvéhez

A szenvedésre való képességeink határtalanok. Alsó határ a pokol. És Danténál sincs példa rá, hogy a pokolbeli kínokat valaki is ne bírta volna ki.

Euripides is ezzel az alaptétellel kezdi elragadóan nagy tragédiáját – az elő nem adandók közé suvasztott – Orestest:

 

Nincs semmi szóval megnevezhető csapás, Nincs szenvedés, sem isten-adta földi baj, Mit el ne bírna emberi természetünk.

 

Minden tragédia alapja, többek között ez a felismerés „Embernek alkata nem bír ki ennyi kínt és rémülést” – mondják a Lear király viharjelenetében. „Dehogy is nem bír ki!” – feleli vissza a zsinórpadlásról Shakespeare vagy a Jóisten. S egy jót csavarnak a kínpad csigáin.

 

*

 

A szenvedések látványának azonban megvannak a maga határai.

Ó, nem az elviselhetetlen felé.

Ne félj, nem szakad bele a szív.

Ellenkezőleg. A legleleményesebben fokozott szenvedés is – a szemlélő számára – két-három óra múlva unalmas lesz.

Ebből a felismerésből született meg a drámai mű ökonómiája.

Játékidő két-három óra.

 

*

 

N. B. Bikák sorozatos szenvedése valamivel hosszabb ideig tudja lekötve tartani a nézők figyelmét, mint az embereké. Ha jól emlékszem, egy corrida négy-öt órát is tarthat.