A jó emberrel nem tud mit kezdeni a drámaíró. Szinte elképzelhetetlen, hogy egy
valamirevaló drámaíró valamikor is bedőlt volna a filantrópiának, és hősként állított volna
színpadra egy jótét lelket. A jóság legföljebb a dráma legvégén jelenik meg, amikor próbára már
nem tétetik. Már nincs is alkalom rá. (A konfliktus szigorú próbáját – nagy kérdés – vajon
kiállná-e az elegáns Fortinbras vagy a Tartuffe végén beavatkozó, igazságos uralkodó?)
Mintha a drámában gondolkozó író szemében eleve gyanús volna a jóság. Ezzel a
gyanújával a drámaíró megelőzte az újkori moralistákat és lélekbúvárokat, akik szintén arra
intenek, hogy az erényeinket – Larochefoucauld-val szólva – álcázott bűnöknek tekintsük.
Vagy talán a drámai effektusok állnának gyenge lábon, ha jóságra épülnének.
Cocteau, amikor drámát ír a jóságról, nem mulasztja el megemlíteni, hogy újszerű és
rendhagyó drámát ír: „Bacchus annak a kemény jóságnak a darabja, amelyet a lágy jósággal
szegezek szembe… Hans jó. A herceg jó. A kardinális jó. Lothar jó. Christine jó. Ezt érzem
újnak ebben a darabban, mivel az erőt rendszerint a gonoszság mechanizmusában keressük.”
(Mellékesen: a Bacchus megbukott. De ez még nem bizonyít semmit.)
Cocteau konfliktusa a jó és a jobb között meglepően hasonlít ahhoz a konfliktushoz,
amelyiket egy időben mint „szocialista konfliktust” hirdettek: a fejlett és a még fejlettebb
között…
Shakespeare – persze Shakespeare aki mindent tud – szintén megcsinálta egyszer a
csupa jóságok konfliktusát. A Lear király elején a három lány verseng. Egyik jobb, mint a
másik. Gyönyörű álkonfliktus! Hisz tíz perc se kell, és lehull az álarc a két gonoszról…
Kezdődhetik a dráma.
További tanácsok egy kezdő drámaírónak
Minden drámaíró fél a szervezett buktatástól. De csak a fiatalok szokták bevallani ezt
a félelmüket.
Sophokles első darabjait idegen, már elismert írók nevén nyújtotta be az Archonnak.
Marivaux a Herceg Álöltözetben avagy az Előkelő Kalandor című vígjátékát titokban
próbáltatta, s olyan plakátot nyomattak róla, amin se cím, se szerző nem szerepelt, hogy előzetes
összeesküvésre, kritikusi intrikára mód ne nyíljék.
Elképzelhető, hogy az ilyenformán megsértett kritikusok hogy zajongtak. Azzal
vádolni őket, hogy ármánykodni akartak, holott ármánykodni akartak. A bemutató viharos volt
– írják a szemtanúk.
A darabnak sikere lett.