Donec Eris Infelix…

Ha van Gondviselés, dicséretet érdemel, mert nem hagyja magára a boldogtalan alkotókat. A latin közmondás úgy tudja, hogy a szerencsés embernek számos barátja van, s hogy a szerencsétlen egyedül marad.

E közmondással ellentétben a példák arra vallanak, hogy a sikertelen költő, az elő nem adott drámák írója, a soha ki nem állító festő sincs egyedül.

Nemcsak a terített asztal vonzza a barátokat. A szerencsétlenségnek is megvannak a maga ínyencei.

Ilyen volt Bárány Boldizsár, a kéziratban rekedt Bánk bán lelkes olvasója, híve, kritikusa.

Megérte a Bánk bán dicsőségét is. Mit érezhetett, midőn látta, hogy a művet, amelyet húsz évvel azelőtt ő egyedül vett érdemes drámaszámba, most az egész ország ünnepelni kezdi?

Mit érezhetett? Örömet? Elégtételt?

Tudjuk, mit érzett.

Dühöt.

 

*

 

Vajon hány ellensége lett volna Jézusnak, ha megteszik zsidó királynak?

Tizenkettő – legalább.