Egy kétszereplős dráma írása közben

Rájöttem, hogy az ember nem úgy fejlődik, mint ahogy a színdarabírók meg a kritikusaik általában képzelik: minden nap egy lépést.

Egy nagy ugrás előre. S aztán ehhez igazítják lassanként a többit: gondolatot, érzést, baráti társaságot…