Párhuzamosak ha nem találkoznak

Az István napját írom. Még csak nem is íróasztalfióknak. A Madáchnak, Uraynak. Újabb szerepet szántak neki, ha már az előző évben olyan sikere lett a zsidó nyelvész professzorral az Egy magyar nyárban…

Szemben ül velem a színházi ügyek főintézője. Hosszú az ebéd, megtöröm a csendet.

– Mit csinál az elvtárs?

– Tanulmányt írok a mai magyar drámáról.

Nem bírtam ki, kiböktem:

– Én meg drámát írok.

A hülye csendben még szellemeskedtem is. De már csak kínomban:

– Egy mai magyar drámát.

Ebben maradtunk.

Két héten át reggelizünk, ebédelünk, vacsorázunk egymással szemközt anélkül, hogy egyetlenegy gondolatát megtudnám a mai magyar drámáról, s anélkül, hogy egyszer is megkérdezné: hogy hát mi is az az izé, amin maga bütyköl?