A szavak mágiája

Vészi novelláit olvasom.

Party – ez a címe az egyik novellának.

„Akkor a kertben felállítjuk a grillsütőt” – így szól az első mondata.

A novella hőse, a munkásból lett vezérigazgató party-t rendez és grillsütőt építtet, de amikor ki kéne mondania a szót, megkerüli, azt mondja izé, meg az a vacak, meg az a bizonyos, meg az a micsoda. Ahogy az író zárójelek között megállapítja: „még most is úgy tesz, mint tizenöt évvel ezelőtt, mintha kerülné az ilyen osztályidegen, előkelő szavakat”.

Az újból a miénk lett mondén élet ormain zászlóbontást jelentenének a Szavak. De azért jobb, ha csak félárbocon maradnak. Otthon csinálhatunk party-t, de a munkatársaknak úgy mondjuk: cécó.

 

*

 

Vajon a szavakat kerülgető (legalább a szavakat kerülgető) tartózkodás csakugyan az ötvenes évek elejéről csökött belénk?

Egyszerű volna, ha így volna.

Ez volna a legegyszerűbb.

Azt gyanítom, másról is szó van.

Az októberi Kortársban olvasom Illyés nagyindulatú és nagy versét: Ninivében. A nemzeti lét-nemlét esélyeiről. Egy intellektuel társaságban lezajlott vitát idéz.

A vita, amelyben a kisnépek elfogyása megengedő (sőt talán optatív) hangsúlyokkal említtetett – a költő miliő-rajza szerint – „édes Camel-füst fellegében” folyt le.

 

*

 

De ennek a Camel-füstnek – érdemes közelebbről megnézni a verset – van egy különös tulajdonsága. Az, hogy – ha megüli a szobát – elfojtódik a jogosnak látszó indulat. A kisnépek ügyében az ellenvélemény a költő torkára forrott.

Figyeljük meg a Camel-füst fellegére rárímelő sort, az utolsót: „Nyeltem is jóslatom, agg Jónás, Ninivében”.