Megváltott vasúti jeggyel

Azok a kifelé menések, azok az elutazások, azok az újra és újra megélt meghalások nem csupán Illésként elszekerezések voltak a Himaláják jégcsúcsai meg a többi Mont Blanc-ember közelébe – a költői örökkévalóságba. Nem. A menekülés képei voltak, rémálomba illő és kalandfilmbe illő veszélyek közül. Kisvárosi urak körvadászatából…

1903. szeptember 19-én írja Ady, a börtönből kijövet:

„Nekem itt nincs tőkém, nekem itt nincs sok célom. Mikor itt megunom a sok piszkot, kivándorolok… De mégiscsak ostoba dolog elgondolni, hogy én itt egy dzsungelben élek. Bottal, tőrrel, csellel, golyóval, megváltott vasúti jeggyel kell védekeznem.”