A költői hasonlat mindkét fele: mi vagyunk1975. máj. 24. A reggeli újságban a börze, az időjárásjelentés és a horoszkóp mellett szinte állandó rovat: kit raboltak el az előző este. Melyik bírót, melyik nagyiparost, vagy kinek a nyolc-tíz-tizenkét éves kisfiát? A szobrász Manzù gyerekeit is megpróbálták elrabolni, nem is olyan régen, épp a pesti kiállításának megnyitását megelőző napokban, a sofőr megvédte őket, majdnem az élete árán, mert golyót kapott a fejébe. A múlt héten egy római kisfiút vittek el a szülei villájából, a kisfiút, a háziakat, meg a házőrző kutyákat is kloroformos pisztollyal lőtték szembe. Csipkerózsika-akció. A mai újság közli egy elrabolt veronai cipőgyárosnak a képét, klinikán ápolják. Kétheti fogság után került haza, hajnalban rakták ki az elrablói a kihalt országúton, de elébb levették a cipőit. Vajon miért? Talán azért, hogy tanuljon meg mezítláb bandukolni a cipőgyáros? Hogy tanulja meg, mi a végzet iróniája? Egy kafkai szín a haramiatörténetben. A cipőgyáros fején két héten át mindvégig kapucni volt, a szemén hegesztő-szemüveg, betapasztott üvegekkel, és a fülében viasz… De nem győzi dicsérni a rablók konyháját. „Nagyszerű szakácsnőjük lehet” – nyilatkozta. Egy milliárdért eresztették szabadon. A jövő héten kezdődnek az írásbeli vizsgák. Fordítani való szöveget keresek. A harmadik és negyedik évben járóknak nehezebbet. Verset, de persze szabad verset, hogy ne bonyolódjanak bele a formahűség igényeibe. A magyar költők közül Kosztolányi áll legközelebb az olaszok szívéhez. Majd tőle választok ki egy közepes hosszúságú verset. A rabságból kiváltott öreg cipőgyáros képét nézem az újságban. A felesége simogatja a fejét (majd főz ő is neki jókat!). Csukott szemekkel fekszik a férfi a kórházi ágyon. Mintha túlságosan is megszokta volna a sötétet. Lehetséges, hogy nehezen tudja most már elviselni a fényt. (Írja is az újság, hogy a látása megromlott.) S beugrik Kosztolányi verse. Bekötött szemmel. Hisz pontosan ezt írja le. Hasonlatképpen az emberi sorsra. Mindnyájunkéra.
|