Reggeli lapok

A reggeli újságot, ha kinyitod, ömlik belőle az éjszaka meggyilkoltak vére. És a tegnap meggyilkoltakat sirató anyai és menyasszonyi könnyek.

A sokk után elmélyedhetsz az olyan intrikákról szóló tudósításokban, amelyek (és amelyeknek a leleplezése is) az igazi intrikák elkendőzését szolgálhatják.

S közben mindezeknek az értelméről zseniális elemzéseket olvashatsz a világ legjobb újságíró gárdájától. Ezek az elemzések éppoly kevéssé optimisták, mint voltak a Tacituséi és a Machiavelliéi. És szinte éppoly pontosak.

S utána délig olvashatod a mindennapi olasz élet különösebbnél különösebb történeteit.

Az újságoknak ezek az oldalai pedig olyanok, mintha Boccaccio és Pirandello felváltva diktálták volna a riportokat írói noteszükből. Sőt, egy-egy cikket mintha társszerzésben diktáltak volna.

 

*

 

Előfordulhat másutt is, hogy egy nyolcvanéves aggastyán egy tizenkét éves kislánnyal illetlenül eljátszadozik. (Vagy hogy egy tizenkét éves lány ezt állítsa…) De itt a helyszín! Az itt ma is ugyanaz, mint a reneszánsz novellákban. Egy sekrestye.

 

*

 

Hogy szökik meg egy rab a börtönből Sassariban?

Lenyeli a kanalát. Beviszik a kórházba, hogy röntgennel figyeljék a kanál útját. Ágya mellé őrt állítanak. De délután kupamérkőzést közvetít a televízió. A kórházban mindenki ezt nézi. Az őr is. A rab pedig, gyomrában a bádogkanállal, pizsamában kisétál a kórházból. A rádió-körözés szinte könyörgés: saját érdekében jelentkezzék a legközelebbi kórházban.

 

*

 

A tegnap reggeli újságban rövid beszámoló. Ellopták a Mussolini-család kriptájából a Duce agyvelejét. Pontosabban azt a felét, amelyet az amerikaiak a háború után elvittek, hogy Mussolini agytekervényeiben tanulmányozhassák a fasizmust. Ezt aztán ők visszaküldték. Nem közölve, hogy mire jutottak. A fél agyvelő azóta külön urnában volt, együtt Mussolini marsalli csákójával. Az ismeretlen tettesek most a csákót is elvitték.

A mai újságban egy még rövidebb beszámoló. A sírrablók (vagy ereklyevadászok?) hiánytalanul visszaszolgáltatták az agyvelőt is, a csákót is. Egy papnak adták át, meggyónva tettüket. Személyükre így most már a gyónási titok fátyola borul. A sikertelen nyomozásé mellett.

 

*

 

A földön ül, behunyt szemekkel, keze-lába összekötözve. Valami kék köntös van rajta.

Az arca borostás.

Olyan, mint egy fegyenc.

A színes kép a mai Il Giorno első oldalán jelent meg és De Gennaro ezredest ábrázolja, az olasz büntetésvégrehajtási szervezet parancsnokát.

Pár nappal ezelőtt elrabolták, és a rablói ezt a színes fényképet küldték el a sajtónak. Vagy elfogadják a feltételeiket, vagy végeznek a tússzal. A kép az ezredesről pillanatfelvétel. Polaroid-rendszerű fényképezőgéppel. Kiránduláson, pikniken, családi összejövetelen nagyon jól használható masina. Mindenütt így hirdetik. Azon nyomban kész a kép. A boldogság pillanatai oly röpkék – már Faust is tudta –, hogy nem lehet elég gyorsan megragadni őket.

 

*

 

Az első menet még pár évvel ezelőtt.

A két kislány mindent elsírt a tanárnőnek, a tanárnő elrohant a gyerekvédelemre. A gyerekvédelem hölgyei kiszálltak…

A jelentésük abszolút pozitív volt. A kislányok otthonában rend és tisztaság. A konyhában ragyognak az edények. Van hűtőgépük, mosógépük és mosogatógépük. A garázsban Ford. Az egész házban érzik a tisztítószerek szaga. Ez az utóbbi volt a legmeggyőzőbb érv, hogy nem lehet ott szexuális fertő, ahol ilyen bőséggel használják a mosóporokat.

– Klasszikus eset – jelentette az iskolának a gyerekvédelem –: mintaszülők, hazudós kislányokkal.

E látogatás alkalmával a vörösbársonyba kötött családi albumokat nem vették le a polcról.

Aztán eltelt három-négy év.

A kislányok többet nem beszéltek róla, hogy mi van otthon. Ha kék-zöld foltokat láttak rajtuk a tanárnők, tudták, hogy a kis bestiák bizonyára megérdemelték otthon a verést, mert így kell az efféle romlott fantáziájú, szülőt nem tisztelő mitománoknak.

Most a rendőrség talált egy fényképésznél húszezer negatívot. Csupa aktfotó erről a két kislányról s a szüleikről. Fantáziadús, erotikus játékaik közepette. A fekália fogyasztásig bezárólag.

Két fényképészt foglalkoztatott a család hosszú évek óta.

– Miért hívott fényképészeket? – kérdezték az apát, már a letartóztatásban.

– Mert én olyan rövidlátó vagyok, hogy nem tudok fényképezni.

Majd később, mintegy mentő körülményként:

– Imádom a szép családi fényképalbumokat.

Ezt a feleség is megerősítette:

– Ez volt mindig a hobbyja.

 

*

 

Az életfogytiglanra ítélt gyilkos valahol a szavojai hegyek közt, szökésben újságírókat fogad, sajtókonferenciát tart és nyilatkozik.

 

*

 

Egy cigányfiút tizennyolc évre ítélnek, mert nem bírta tisztára mosni magát a törvényszék előtt attól a gyanútól, hogy részt vett egy rablásban, és ő lőtte ki az ékszerész fél szemét. Most jelentkezik egy derék pap, kijelenti, hogy a fiú ártatlan, tudja azt is, hogy kik voltak az igazi rablók, de többet nem mondhat, mert ő a cigányok lelkiatyja, s amit tud, azt az igazi bűnösöktől, gyónásból tudja.