Olasz szellem

Alig van derűsebb olvasmány egy jó olasz szótárnál.

Ahogy majd minden szónak felsorolja a három-négy-öt kicsinyített formáját, a nagyított formáját és a megvető formáját – a felsorolás végén néha még feltűnik egy példa arra is, hogy az illető szó értelme hogy fordul ellentétesre, iróniával.

A szavaknak ez az ide-oda forgathatósága arra biztatja a szellemet, hogy éljen is vele. Forgassa, pörgesse őket. Bizonyos, hogy ha ugyanegy tőről tízféle végződéssel nevezhetek meg valamit (például a madárkalitkát: gabbia, gabbietta, gabbina, gabbiuccia, gabbiuola, gabbiolina, gabbiettina, gabbione, gabbiaccia, gabbiata – Palazzi szótára ezeket sorolja fel), a bőség zavara a bőség örömével együtt jelentkezik, minden fogalom agyonbecézhető, vagy egy lódítással óriásra növelhető: válogathatok, hogy melyik nevén nevezzem. A mindig oly könnyen elszíntelenedő fogalmakhoz folyton feleleveníthetünk valami személyes és inspirációval teljes kapcsolatot. Ahogy az anya új meg új névvel szólítgathatja kicsinyét, a szerelmes a szerelmesét. (Mintha majd minden fogalommal végig lehetne játszani az Erzsi-Erzsike-Böske-Erzsók-Erzsébet stb. skálát.)

S kiderül az is, a legtöbb szóról, hogy használják valami ironikus kifejezésben. S micsoda telitalálatok ezek! Az emberismeretnek, a történelmi tapasztalatoknak micsoda fölényes summázatai! Szótári idézetként is egy-egy Goldoni- vagy Pirandello-jelenet fénypontját csillantják föl.

Gabbia di matti = bolondok ketrece, az egymással meg nem férő munkatársakról, családtagokról. De az egész világra is mondhatjuk, de még mennyire: bolondok ketrece.

Egy oldallal odébb, ahol a tiszti rangjelzés olasz megfelelőjét közli (gallone), az idézett példák közül mindjárt szembeszökik egy ironikus példa: ignoranza gallonata = magas rangra emelt tudatlanság, kitüntetésekkel feldíszített tudatlanság.

Az ember szinte látja, ahogy bejön a színpadra, vagy fellép az egyetemi katedrára. A kiemelt hólyag.