Elfoglaltak

A kávéházban a tanárok törzsasztalánál mindenki viccet és szójátékot farag vagy idéz.

Az egyetemet elfoglalták a diákok, mi be se tehetjük a lábunkat. Ez a különös helyzet valami fura felelőtlenséggel és némi szégyenkezéssel tölt el minket. Egy fiatal tanársegédnő, mintha diák volna, bemerészkedett az épületbe, és kihozott valamit az intézetből. Izgatottan hallgatják: mi van bent? Milyen feliratokat látott a falon? Kik ellen? Megtudom, hogy az én szekrényem is felfeszítették. Ott tartogattam az igazi naplók köteteit.

P.B. – költő és a költészet professzora – megcsinálja a maga szójátékát arra, hogy el vagyunk foglalva, tehát nincs elfoglaltságunk: occupati disoccupati.

Egy másik tanár Rómából hozott egy új közmondást, amit az egyetem faláról gyűjtött.

„Ha a szar aranyat érne, a szegényeknek már rég nem volna lyuk a fenekükön.”