Egy hazai kudarc emléke

A tévében ma este itt Tarkovszkij filmjét adják: a Rubljovot.

Hogy a néző jobban érthesse a filmet, a mai Corriere della Serában nagy tanulmány – ezúttal még és már nem a filmről, hisz írtak róla eleget, s majd holnap megint írnak róla – most csakis a film hőséről, a festő Rubljovról. A milánói Állami Egyetem szlavista professzora írta a cikket: Amit a nagy orosz festőről mindenkinek tudnia illik. Hogy mikor élt, kitől tanult, mik maradtak meg tőle, mi a jelentősége stb. Meg hogy ő volt Fra Angelico keleti testvére – ezt is írja.

Hát igen…

Egy ilyenfajta világraszóló sajtóvisszhangot reméltem én egyszer megszólaltatni Csontváry hírének-nevének.

Háromnegyed százada már, hogy esedékes volna beiktatni őt helyére: a XX. századi művészet legnagyobbjai közé.

Ez annak idején se, azóta se történt meg. (Itthon az akadémizmus rejtette véka alá az ő világosságát, s ahol pedig a nagy művészeti piacok, tőzsdék és kiadók vannak: forgalomban levő Csontváry-képek híján senkinek semmiféle érdeke nem fűződött hozzá, hogy felfedezze ezt a magyar – és minden művével Magyarországon maradt festőt. Felfedezésére ösztönzés – bár mehetett volna a nagyvilágba – Magyarországról sem jött…)

Hetven-hetvenöt éves mulasztást a művészettörténetben visszapótolni, bármekkora zseniről legyen szó, óriási apparátust igényelne. Külföldi reprezentatív kiállításokat. Monográfiát és repróalbumok külföldi kiadását, a hazaiak mellett. Mit még? A Csontváry-kutatásban érdekeltté tenni idegen művészettörténészeket is. Felállítani – de Budapesten! – a Csontváry-múzeumot. Meghívni Pestre, Csontváry nézőbe, a XX. századi művészet specialistáit.

Ehhez egyelőre se szív, se pénz, se ember.

Ezért gondoltam a filmművészetre. Amelynek minden valamennyire is érdekes, eredeti, modern alkotása nagy publicitást kaphat, nem is csak a mozikban és a filmfesztiválokon, hanem – ráadásul – a világ minden lapjának tágterű mozioldalán, kritikákban, ismertetésekben. Utána: a közvélemény legszélesebb rétegeiből jöhet aztán az érdeklődés, amely kihajtja a kiállításokat is, a monográfiát is, a poszterokat is.

Ez volt a terv.

Egy ilyen lavina reményében indítottam útnak egyszer egy forgatókönyvecskét: Cédrusok az árverésen.

A második kőnél elakadt.

Mennyi is? – Tíz-tizenöt éve.