„Beszélgetés Csontváryról”

Ebben a versében Keresztury jól idézi annak hevét (ha nem is a nevét), aki Csontváryt kihorgerantalozná a magyar művészetből. „Ütődött volt” – kezdődik a vers, a minden rendszerben újratermelt Akadémikus Nagyképűség megszólaltatásával. Persze, Csontváry volt ütődött. Aki így utálja Csontváryt, mint Kereszturynak ez a versben idézett vitatkozó társa, az persze utálja azt is, a bámulatra méltó Gerlóczy Gedeont, aki jó félszázaddal ezelőtt megmentette a biztos pusztulásra ítélt Csontváry-képeket, s azóta is menti, takarja, őrzi az elfogyni sehogy sem akaró rosszakaratnak közepette.

 

Ez az egész humbug jobb sorsra jutott volna, ha be nem avatkozik egy másik bolond, ha, nem sejtve, mit tesz, mindenét rá nem áldozta volna, hogy ez a sok vacak vászon jó ponyva ne legyen.

 

A versben pöfögő Méregduda itt arra céloz, hogy a fiatal Gerlóczy (egy kölyök Gyula pápa halálbiztos valőrérzékével és energiájával) csarnoki zöldségárusok kezéből szedte ki Csontváry vásznait – vidéki krumpliszállításhoz használták volna takaróponyvának.

Hadd idézzek ide én is valamit, a személyesebb jellegű naplómból egy feljegyzést, Gerlóczy Gedeonnál tett egyik látogatásomról.

A feljegyzés dátuma – lényeges – 1972. febr. 9. A feljegyzés címe az is lehetne: Téli aszály.

 

*

 

G.G.-nél. Csontváry családfájának egy régi, híres hajtásáról, Kosztka Szent Szaniszlóról beszélgetünk. Fiatalon halt meg, tüdőbajban. Aztán arról, hogy ha eső van, ez a Galamb utcai lakás menthetetlenül beázik. Akkor esik az eső a Magányos Cédrusra, a Marokkói Tanítóra, a Hortobágyra, a Tengerparti Lovasokra. A felhőtlen holdfényes ég alatti athéni sétakocsizókra is… Esik Besztercebányára, meg a jajcei Villanyerőműre. Hiába, nem hozzák rendbe fejük fölött a tetőt. Kérdezi, hogy nem tudnék-e S.-nak szólni, neki biztosan megvan a jó kapcsolata a házreparálókkal. (S.-ban bízik, mert egyszer rokonszenvvel beszélt Csontváryról; Gerlóczy ezt számon tartja, és annál inkább értékeli, mert az államférfiak sohasem kedvelték különösképpen az olyan festőket, akik háromlábú lovakat festenek.) Az előszobában aztán azt mondja: – Bánom is én! Ha nem csinálják meg a tetőt, hát nem csinálják meg. De addig nem is lesz eső Magyarországon! Se eső, se hó. Ezt is megmondhatod nekik.

 

*

 

Eddig a napló.

Hogy mikor csinálták meg aztán a Galamb utcában a tetőt, nem tudom. De azt megfigyeltem, hogy utána még hónapokon keresztül nem esett egyetlen szem csapadék sem. Ritka egy aszályos időjárás uralkodott akkoriban nálunk.