Leégett

Ferenczy Béni Petőfi-szobra mellett ő már holmi mellékalaknak képzelte magát. Ha szóba került a mű sorsa, nem mulasztotta el megemlíteni, hogy az ötvenes években ő állt ki az eltemetett szoborért, hogy ő cikket írt róla – s finoman hangsúlyozta azt is, hogy elsőnek – hogy követelte a szobor napfényre hozását, köztérre állítását… Később, amikor a szobrot aztán felállították külföldön is, szerényen sejtetett olyasmit, hogy még ebben is van némi része.

Futott az öles léptű vándor Bronz-Petőfi nyomában.

Most megjelent a karácsonyi lapban a szobor története. A legapróbb részletekre kiterjedő kolumnás cikk. És nicsak! egyetlen szó sincs az ő szerepéről.

Nagyon helyes!

Így kell leégetni azokat, akik nem röstellik a felfedezésre váró, majd aztán nagyhírű művek fénykörébe odatolni a pofájukat, hogy a maradandóságból egy sugarat lophassanak tiszavirág életükbe.