A Louvre-ban

Őszi vasárnap. A hideg elől, amely hirtelen rászakadt Párizsra, a szürkeség és a köd elől, a szívszorító magány elől bementem a Louvre-ba.

Rengetegen voltak. Mindenki csak sodródott, véget nem érő termeken át, széles lépcsőkön le-föl. A termeknek, folyosóknak, lépcsőházaknak olyan szívó hatásuk volt, hogy senkit se láttam megállni valamelyik műtárgy előtt. Menet közben nézegettünk jobbra-balra, mint a vásárban, mint halottak napján a temetőben. Így aztán lökdösődés is volt.

Az egyiptomi gyűjteményhez szolgáló kapun mentem be. Nemcsak a látogató volt sok, a kiállított tárgy is. Egy jó negyedórás gyaloglás után elviselhetetlennek éreztem a sok kisebb-nagyobb fáraót, hercegnőt, bikát, macskát, múmiát… Mire innét kikeveredtem, már érzéketlen voltam a görögökre is. A Szamothrákei Niké mellett úgy mentem fel a lépcsőn, hogy épp csak odanéztem. Talán jobban megbámultuk volna, ha ki van világítva.

Betévedtem a pompás Apolló-terembe.

Itt láttam az első csoportosulást. XV. Lajos óriásgyémántokkal megrakott koronáját nézték. S Napóleon császári koronáját. Egy vitrinben vannak. Napóleon koronája antik gemmákkal van kirakva. Felfedeztem egy Nero-gemmát is. – Ezt nem lett volna muszáj a koronádra tűzni, Császárom –, gondoltam.

A két korona közt Nagy Károly kis lovas szobra. Két talmi ragyogás közt ő a valóság. Mégis ki törődik vele? Árnyékban van. A kis lovas szobor formáiban ott egy hatszáz év előtti emlék: a capitoliumi Marcus Aureliusé. S ott egy ígéret, újabb hatszáz év múlva megint állítanak majd tér közepére lovas királyszobrot: Váradon, a Szent Lászlóét. A klasszikus Rómától és a renaissance-tól egyenlő távolságra ez a Louvre-beli lovas, mint egy kis mag, őrizte a formákat a jövőnek…

Végre szabad tér nyílik előttem ebben a tömkelegben: szemben a falon Watteau Bohóca, körülötte csak a nagy ég és egy halvány Priapusz-szobor. A lábánál egy-két fej felnevet rá. Többek közt egy szamárfej.

A friss levegőből, amelyet Watteau odafestett köréje, egy nagyot lélegeztem, s felüdülve, boldogan megkerestem az utat, hogy kijussak a Louvre-ból.