Végül: a rajtam esett törvénytelenség is én vagyok

Az ember megváltozik a büntetés súlya alatt. Összeolvad a büntetésével. A büntetés, mint egy élőlény rámászik, magához öleli számos végtagjával, és elkezd egyesülni vele, a szónak erotikus és ontológiai értelmében is.

Talán az igazságtalan büntetés igazságtalansága is megszűnik végül. A Justizmord szervül az ártatlan halálraítélttel.

A Pokol 25. énekében olvasom, hogy egy hatlábú kígyó hogy teszi magáévá Agnelót – illetve: Agnelo a kígyót. Mert ölelkezésük tanúi így kiáltanak föl az eredmény láttán:

 

Ome Agnél, come ti muti! Vedi che gia non se’ ne duo, ne uno.

 

Babits fordításában:

 

Jaj, Agnél, hogy olvad a tested! Jaj látod, nem vagy már sem egy, se kettő!