Egy halálos szenvedélyről

– Mi az, ami felülmúlta (kiváltotta? versengve fokozta?) a császárok csillapíthatatlan vérengző szenvedélyét?

– A római jobb társaság csillapíthatatlan fecsegő szenvedélye… Tacitusnál megfigyelheted, hogy akárhány viccfaragót, bökversköltőt, illegális szalonszervezőt végeztetett ki Messalina és Nero, az összeszokott társaság – megtizedelve és megharmadolva – csak összejött. Talán egy utolsó bon mot-ra. (Ahogy egy tyúkudvar hangos életét sem zavarja meg túlságosan, ha pár csirkét kiemelnek onnét, s elvágott nyakkal dobják vissza a többi közé, véres körtáncra…)

Voltak, akik himnuszokat énekelve vonultak az arénába – s voltak, akik vicceltek mind a vérpadig.