Pacsirta levelei

Ezen a nyáron a Nyugat évfolyamait olvasom. A háború utániakat. 1923-ban jelenik meg Kosztolányi Pacsirtája, folytatásokban. Legelőször is Pacsirta levelét kerestem meg, ezt a csodálatos dokumentumát a vénlány-stílusnak.

S ahogy olvastam tovább ezt a Nyugat-számot, mintha egy újabb Pacsirta-levelet olvasnék… Mi ez? Ugyanaz az akkurátus stílus, ugyanaz a kicsinyesség és mindent agyonfontoskodás, s a törpe lélek nevetséges erkölcsi emelkedettsége. Gyulai Pál levele Berlinből a gondjaira bízott grófi fiú szüleihez. A grófék iránti hódolattól látnivalóan gutgesinntebb, mint maguk a grófék. (Egyik levelében részletesen elmondja, miért nem ajánlja, hogy az ifjúval együtt Párizsba utazzanak: erkölcsi veszély leskelődik ott a fiatalokra, nem beszélve a magyar emigránsok közellétéről… S a következő leveléből látszik, mégiscsak az a parancs jött hazulról, hogy indulás Párizsba.)