A régi Pest eltűnése

A Rákóczi út elején van a bolt. Bőrholmit árulnak benne. Valószínűleg azért került ide, mert szemben volt a Pannónia Szálló. S valószínűleg akkor került ide, amikor még hintón, batáron jártak föl Pestre a vidéki földbirtokosok.

A Pannónia Szálló helyén már rég kollégium van. Csoda, hogy ez a régi bolt így ittmaradt. A cégtábláján a felirat olyan, mintha egy deákos költő számolta volna ki az ütemét. Naponta arrafelé menet jólesett újraolvasni s forgatni a nyelvemen a Vas utca sarkáig:

Lószerszámveretek – Bőröndvasalások.

Ha skandálva mondom, szinte egy induló batár csendes robaja hallik ki belőle: az első hosszú ütemek, nekifeszülnek a lovak, s aztán könnyedén gördül is a kocsi a köves úton… Ha meg magyaros hangsúllyal: olyan, mint két mély sóhajtás. Egykori utazásokra emlékeztető. Vagy arra, hogy innen többet úgyse mégy el… A hosszú szavak úgy ereszkednek, hogy a végükre már csak egy legyintés jöhet.

Egy ideig hiányzott a cégtábla. Megrongálódhatott. Aztán újat tettek föl. De lespóroltak róla egy-egy szótagot.

Lószerszámveret – Bőröndvasalás.

Így már az egész nem ér semmit. De olyan mindegy. Úgyse nagyon fogok többé a Vas utca felé járni.