A soliloquia örömeiA naplójegyzetek, most, hogy könyvben is megjelengetnek, jobban elárulják sajátosságaikat, mint amikor elszórtan publikálgatom őket lapokban, hetilapokban, folyóiratokban. A Végtelen napjaim könyvpremierjén Juhász Ferenc beszélt (ő, a legöntörvényűbb világú költő hogyan tudja más írók világát ily empátiával megközelíteni?), s firtatta, kérdéseket téve föl, e naplójegyzetek írásának kezdeteit. Összehordtam feleletül hetet-havat. A leglényegesebbet mégse mondtam. Féltem, hogy a kelleténél messzibbre merészkedem el. A naplójegyzet-írás megszüntette nálam a baráti beszélgetések, diskurálás, társasági lét igényét. Ahhoz a pezsgőfürdőhöz képest, amelybe jegyzetelés közben merülök, unalmasnak tűnnek a követségi fogadások, akadémiai teák, vacsora utáni feketék, pláne a házaspári együttlétek… Mióta ezeket kerülöm, megédesedtek soliloquiáim órái. |