Fejbenszínházam

Illyés fiatalon tervezett drámasorozatából az első elkészült (a Lélekbúvár). A többit már nem írta meg.

De maga titkos-bizalmas viszonyban maradt velük. Így ír erről naplójában: „a ciklus többi darabjának ugyanis csak megírásától ment el a buzgalmam, de nem teremtgetésétől. Ez a tervező-álmodozó élvezet a legtisztább: ahol érzi, ahelyt javítja is a hibát; ami által a mű mindig a lelkiállapot kívánta, vagyis mindig a legmagasabb szinten szárnyal.”

Hát ő is? Hát más is?

Hát nem csupán az én titkos bűnöm ez? Nem az én találmányom: a még csak nem is papírszínház, ez a csupán az agysejtekben lobogó rivaldafény?