Délután ötkör: Zöldfa, utána színház

Rántott libamáj. A Zöldfában esszük. Cipinek ez reggeli, Ágneséknak ebéd, nekem színház előtti vacsora. Premier. Elkéstem, tudom. Ezt még megbocsátják a színháziak, azt kevésbé, hogy a szünetben megléptem. Nem bírtam nézni, amint a kifulladásig járja a kánkánt Ruttkai egy rózsaszínből fakópirosra átfestett operettben. – Mindent bele! – és Magyarország legnagyobb színésznője a tánckarból kacag felénk, s azon igyekszik, hogy egy tizedmásodpercnyit se maradjon le fáradhatatlan lábdobálásban a többi – nála azért egy-két évtizeddel fiatalabb – mögött. Nem is marad le. A közönség meg csak a fogát piszkálja a dúsan terített brettli láttán; persze, megsértődött az átfestéstől. – Mi ez az Offenbachba csomagolt forradalmi izé…?

A legnagyobb magyar színésznő búcsúzik az élettől.