Antischillerek

Domahidyval (Miklós) telefon. Mondja, hogy Stuart Máriáról ír drámát. Elégedetlen a Schillerével. Mondom, hogy én meg a Don Carlosa helyett akartam volna mindig egy drámát írni Aranjuez és Escorial kiszondázhatatlan titkairól – amelyeknek hordozója nem a szimpatikus Don Carlos, hanem a talányos csupa-homály lelkületű atya: II. Fülöp.

– Mi a kulcsod hozzá? – kérdi Domahidy egy Lausanne és Genf közötti szőlősdombról, ahol a háza áll, s miközben körülöttem a negyedik emeleten is mindent betölt a Váci utcai bazár-ricsaj, egy pillanatra látom, amit Domahidy láthat most a háza ablakából, a Lac Léman tükrét s túlnan alkonyi fényben az Alpok legmagasabb csúcsait, látom, ahogy először láttam őket, majd fél évszázada, egy novemberi késő délutánon, Genf felé tartó utamat megszakítva, egy kis tóparti állomáson, egyes-egyedül ezért a lélegzetelállító látványért, amelyből a parton leülve egy-két órára mégiscsak többet bírtam magamba fogadni, mint vonatablakból kipillantgatva… Magamba akartam temetni a látványt (mert hátha meg nem ismétlődő látomás) mielőtt a nap lemegy. S az emlék ma már erősebb, mint az Alpesek. Pesten is látom… Közben a Fülöp-király-drámát vázoltam. Nem is túlságosan drágán. Az interurbánt drámaírók számára találták ki – egymás közt kevés szóból is értenek.

– A kulcs: Bosch – mondom.

– Hieronymus?

– Persze.

– Meghalt már jóval Don Carlos előtt…

– A képei megmaradtak. Fülöp királynak a mániái között ez is megvolt: rajongása Bosch szörnyvilágáért. S ez a mánia magyarázhatja a többit.

– Esztétikai-lélektani eszmefuttatás…

– Dráma is. Fränger szerint Bosch festészete nem más, mint sifrírozott üzenete az adamita szektának, amelyet az inkvizíció kiirtott, épp Fülöp uralkodása kezdetén. Ezt az adamita ideológiát Fülöp begyűjtötte az Escorialban. A hármasoltárok szárnyait lelakatoltatta. Ennek megvan a nyoma. Csak ő láthatta őket, a boschi világot, a Gyönyörök kertjét. A kulcs nála volt. Ez a dráma kulcsa is.

– Ő is adamita lett volna?

– Talán az egyetlen túlélő. Tizenhatévesen karneválozott a vidám Németalföldön. Akkor még ő sem volt aszkéta. Emlékszel, Schillernél mivel állít be hozzá a Nagy Inkvizítor? „Ha én ma nem jövök hozzád, holnap, király, te állsz az Inkvizíció előtt.”

– Schiller nem mondja meg, hogy mire célozhat a Nagy Inkvizítor.

– A király valamely titkos bűnére. Evidens. Máskülönben miért lenne kapható Fülöp még családirtásra is.

– Hát akkor munkára fel! – mondja D. M. és letesszük a kagylót.