Freud visszafoglalja Budapestet

…Minden, amit ebben a darabban írtam, fokozott óvatosságra intett Téged (mondhatnám: Titeket). Hogy ennek a huszadik századi világháborúzhatnámnak irracionális okai is lehetnek, hogy a Habsburg-monarchia nosztalgiát ébreszt, mint egy Strauss-keringő. És hogy a bécsi Strauss-keringő halálos (és tömeghalálos), mint Arad, Mayerling, Szarajevo, Doberdo és az Anschluss… S talán még az is, hogy a darab hőse Freud, akit nemcsak Bécsből űztek el ’38-ban, hanem jó tíz évvel később tőlünk is – és nem a nácik, hanem a kommunisták –, ahol pedig egykor, a húszas évek elején Bécs helyett fővárosát remélte találni a pszichoanalízisnek.

A magyar költőket (Kosztolányit, József Attilát) Freud személyiségének a hősiessége nyűgözte le. Engem is, a magyar drámaírót. Örülök, hogy lelke-fővárosában, Budapesten, visszatérését most plakátok hirdetik az utcán.

– „…ki meri őt dicsérni?” – kérdezte Kosztolányi

– „én, én merem…” – felelem Kosztolányival.