Búcsú a Kalauztól

A gyulai fürdőkbe beutalt családok előtt a napokban megvolt a Freud premierje. Állítólag mint bécsi operettet adták el nekik. De lehet, hogy az üdülés árában benne volt Freud is. A Várszínháznak egyetlen bejárata van, lent, alul a színpad mellett. Onnét kell felmenni a széksorokhoz. Aki pedig fent a kakasülőn rájön, hogy tévedett, ez sajna, nem operett, az családostul, gyerekestül és az ülés alatt sorakozó söreinek visszaváltható üvegeivel eldübörög a nézőtér tribünjein egész a zenekari árokig, s ott kibukdácsol. Voltak ilyenek. Egyre többen.

Őze Lajosnak kellett volna játszania Ferenc Józsefet. Suttogva – áthatóan – terjed a hír: beteg, Őze beteg. Sík Ferenc – eléggé nem dicsérhető emberséggel, hogy ezen a nyáron is kijusson Őzének a gyulai nyár – egy csöppnyi szerepet adott neki: a Vasúti Kalauzét. A Bécsből menekülő Freudék jegyét úgy lyukasztja ki, hogy ő volt az alvilági Kháron, de ő volt a bécsi kedély utolsó pisla fénye is az Anschluss után, és valami reménység szikrája is…

És jelezte Őze, hogy ő az a dörzsölt fiú, aki megengedheti magának, hogy egy alig statisztaszerep jogcímén kipihenje a szezont a gyulai strandon, és ősszel elkezdje élete legnagyobb szerepe próbáit. Mert ő lesz III. Richárd, és ő fogja rendezni is…

A partnere Jobba Gabi volt. (Freud lánya, Anna, ő szervezi, ő bonyolítja az utazást.) Ő adja át Őzének lyukasztásra a jegyét – a freudi szimbólumvilág nem oly gazdag jelentésekben, mint volt ez a gesztus. Elhatároztam, hogy jövőre ezt a jelenetet kihúzom a darabból, mert Gyulán oly utolérhetetlenül szép volt – valami oly halálközelség volt benne –, hogy ha más színészek csinálják majd, akárhol, akármilyen jól, fájóan őzételen lesz.