Grázi Szervác, Pongrác…

1991 pünkösdje távol áll attól, hogy pirospünkösdként emlékezzünk majd reá. Szürke felhőkből szakad a hideg májusi eső. Aranyat ér? Ez a hideg, szürke, ólmos eső? De a Szentlélek mégis karavánokban hajtja a turistákat Magyarország felé. A szentgotthárdi határátkelőhely túlsó felén hosszú kilométereken át kígyózik az autók mozdulatlannak tetsző sora, mindegyikben vigasztalan, csalódott, kiürült arcú családok, várva, hogy haladjon a csiga-processzió.

Hová? Minek?

Egész Európára sarki hideget fúj a naptárból a három fagyosszent. A Balaton mellett ugyanazt az időt fogják ezek a szerencsétlenek találni, amit az Alpok közt hagytak…

Grázban mi meg azt találjuk, amit Budapesten hagytunk. Éljen Szervác, Pongrác, Bonifác!