A rezonancia csodája

A monádok csendjében – ahol drámáim futják nyomtalan pályájukat – ha elvétve akad valami rezonancia – spontán rezonancia és nem kimért recenzió – az már szinte a robbanás erejével hat…

Csoda.

Egy népszerű, politikai memoár megemlíti az Egy szerelem három éjszakája című musicalt, idéz egy sort egyik dalából.

Erre:

1. Lelkes üdvözlőlapot kapok az egyik vidéki városból, egykori gimnáziumi osztálytársamtól. „Most olvastam B. memoárját. Képzeld, idéz Téged! Nagy szó, hogy valakire így figyelnek. Úgy látszik, befutottál. Gratulálok!”

2. A magyar tudománynak egy nagy öregjével beszélgetek. Szuverenitására méltán büszke szellem. Kedveli drámáimat.

– „Úgy látszik, nem hatástalanok a műveid – mondja most róluk. – Olvastam B. memoárjait. Idéz egy sort az Egy szerelemből.”

És mosolyog. Ez is gratuláció volt.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]