Hanga

A televízióban egy zenés darabban Apollinaire dalát éneklik Vas István szép fordításában: „Letéptem ezt a hangaszálat…”

Már berreg is a telefon.

– Ön írta ezt a marhaságot?

– A prózai részeket.

– Mi az, hogy hanga?

– Síp. Sok hangokat összefogó síp. Többek között ezt is jelentheti.

– Azt hittem, valami növény.

– Az is. Meg ez is. Nem olvasta a Délszigetet?

– Miféle délszigetet?

– Bizonyára elfelejtette. Vörösmarty. Egy hanga-bokor beszél… Emlékszik?

– Mit zagyvál itt össze-vissza?

– S nem is akárhogy. Klasszikus mértékben beszél. „Hangabo-korva-gyok én, sok hangokat összefogó-síp…” Gyönyörű. Nem találja? S a folytatás! „S mind a többi cseme-ték zúgtak lassúdan utána.” Skandáljunk együtt. Jó? Vigyázzon a sormetszetre. Kész? Mehet! „Han-gabo…”

Lecsapták a kagylót.

Még csak most tart a dal, ahol a szerető a hadba vonuló költőnek azt énekli: – „És várlak téged, tudhatod.”