A bús feledékenység koszorútlan alakjai„…az én nevemet?”
A hírnév halálos – halálon túli! – szomjúhozása. Erről szólt az Egy szerelem három éjszakájában a Szelíd Költő dala, akinek holt hírét költötték, de barátai nem írtak róla nekrológot. Unamuno mondá: „az ember oly nyomorúságos lény, hogy többet ér szemében a név, amely mögött nincs is mű, mint egy mű, amelyen nincs név.” „Mi jelent meg? Az arcképem megjelent? A nevem gyászkeretben?” – így faggatja a Szelíd Költő a virtuálisan halott feledékenységükön tettenért túlélőket.
1991. április |