„…Ez a legnagyobb virtus”

Az Egy szerelem három éjszakájában úgy igyekeztem én is drámaformába fogni a háborút, ahogy azt Ady Tersánszkynál kileste, mint írói „legnagyobb virtust”.

Tersánszky úgy éri el, hogy a háború elférjen a regényében, hogy nem tartja fontosnak. Elbagatellizálja.

Adynak mindig volt szeme egy másik szuverén felismerésére. („Ha ki király, sorsának a királya.”) Persze, erre a szuverenitásra a drámaíró rá is duplázhat. Ha nemcsak ő nem tartja fontosnak a háborút, hanem drámájának egyetlen hőse sem.

Az Egy szerelem három éjszakája költői szemében egy jó rím mellett eltörpül a németek minden haditette.