Móricz Zsigmond utolsó levele a Nemzeti Színházhoz

Kedves Barátom, nagyon kérlek, légy szíves, utalj ki nekem kétezer pengő előleget. És nagyon leköteleznél, ha azt már ebben a hónapban felvehetném. – Június 10-én meghallgattam a rádióban az Úri murit. Oly tervek forrnak bennem, hogy azt szimbolikusan kell kiépíteni a magyar életre.

Leányfalu, 1942. június 23.

MÓRICZ

Móricz kérését – olvasom – Németh Antal mindjárt teljesítette. A levélben említett forró tervek pedig pár hét múlva még egyszer utoljára felloboghattak Móricz teremtő elméjében, amikor végső látomásaihoz az impulzusokat pattanó agyában a vérömleny és a Budapestre először hulló bombák sztalingyertyafénye adja…

Az égő tanya lángja azon az éjszakán a történelemből nyerhetett halálos jelképes értelmet a magyar életre.

Színpadon most – épp negyven év múltán – valósultak meg ezek a móriczi forró tervek. Az Úri muri szimbolikus értelmű-érvényű kiépítését a magyar életre: a Vígszínházban végbevitte – vendégként – Harag György.

S bárki bármit írt légyen Harag Úri muri-ja ellen: Móricz Zsigmond utolsó drámaírói gondolatai őt igazolják. Mély elismerés jár ezért ennek a nagy magyar rendezőnek.

Gáspár Margitnál jártam születésnapot köszönteni. A régi Nemzetiről beszélgettünk, ahol férje, Szűcs László dramaturg volt. (Nekem legelső színházi pártfogóm, aztán mindhalálig jóbarátom.)

Margit elmondja, hogy Németh Antal külföldön járt, amikor Móricztól pénzkérő levél jött. Nem volt, aki aláírja a kiutalást. Férje saját nevére bankkölcsönt vett fel – s mintha írói előleg lett volna – átadta Móricznak.

Drámaírók! pályatársaim! adózzunk mély meghajlással egy ilyen dramaturg emlékének.