Amikor egy nagy nemzedék felkészül

1905. február 18-án, a Négyesy-szemináriumban Kosztolányi Dezső (húszéves) felosztja maga és társai között a magyar jövőt. Zalai Bélát (23 éves) dezignálja – Brandes szintjén – generációja kritikusának, Juhász Gyuláé (22 éves) legyen a költészet tartománya, Babits (21 éves) „irodalmi mindenes” – és magának kijelöli Kosztolányi Dezső a drámaírói pályát.

Akkoriban ennek még foga volt. A drámaíróságnak.

Ez volt az oroszlánrész.