Halhatatlan dr. MariskaDr. Mariska Vilmost (1844–1912) a Pázmány Péter Tudományegyetem pénzügytani professzorát messze túlélték a vizsgakérdései. Tulajdonképpen nem volt neki csak egyetlenegy vizsgakérdése, de ezt az egyet három változatban is fel tudta adni. Szerette, ha a kérdése a meglepetés erejével hat a jelöltre.
1. variáns: Dr. Mariska: Jelölt úr, nézzen ki az ablakon, és mondja meg mit lát. Jelölt: Adóalanyokat látok, méltóságos uram és adótárgyakat. Dr. Mariska: Kitűnő, jelölt úr. E felelete meggyőzött arról, hogy ön világos és mélyreható áttekintéssel bír Magyarország jelen állapotáról.
2. variáns: Dr. Mariska: Jelölt úr, most vigyázzon! Felteszek önnek egy kérdést, amely próbaköve lehet annak, hogy vajon a modern világ kaotikus zűrzavarában is képes-e ön felismerni a lényeget. Tehát tegyük fel, hogy ön felmegy a Gellért-hegyre. Akár választottjával, megengedem. És onnét letekintve a metropolis házrengetegére, lenyűgözi önt – önöket – a grandiózus látvány. Nem kerüli el figyelmét az sem, hogy a milliós főváros lakosságának egy tetemes hányada az utcán és a hidakon közlekedik. Szinte hallani véli a játékszernek ható villamos csilingelését… Mindent összevéve, jelölt úr, mit lát? Jelölt: Adóalanyokat látok, méltóságos uram és adótárgyakat. Dr. Mariska: Ez az, jelölt úr! Gratulálok! Ön az államtudományok doktora lesz, kívánom, hogy országos jelentőségű döntések esetén ily biztosan ragadja meg mindig a lényeget.
3. variáns: Dr. Mariska: Már az ókori filozófusokat foglalkoztatta az objektum és a szubjektum dilemmája. A pénzügytannak erre is pregnáns felelete van. Ha ön reggel a tükörbe néz, jelölt úr, mit lát? Jelölt: Látok egy adótárgyat, méltóságos uram, mármint a tükröt, és abban látok egy adóalanyt. Dr. Mariska: Bravó, jelölt úr! Ön felismerte az adótárgy és az adóalany megbonthatatlan kapcsolatát. Ezért nem feledkezhetünk meg mi soha a termékek forgalmi adója mellett a személyi jövedelmi adóról. Ebben van a mi pénzügytanunk mélységes humanizmusa. |