Egy magyar költő és drámaíró jutalma

A Szép Ernő-jutalom. Végre megkapta Domahidy Miklós. Annyit kap, amennyibe Svájcból az iderepülése került. S egy kis hír az újságban. Mégis, gesztus a magasabbra tekintő dráma becsülete védelmében.

Az átadási ünnepségen ott ül egy kis szótlan finom, öreg dáma. Vajon melyik minisztériumi ügyosztályt képviseli? A végén halkan rebeg valamit. Ő: Szép Ernő családja. Ők adják a pénzt. S azt mondja, hogy a napokban leverték a házról Szép Ernő emléktábláját.

„…Hát aki világít, ilyen jutalmat nyér?” – kérdezhetnénk naivul, mint Petőfi Sándorka kérdé édesanyjától.

– Új emléktáblát állítunk – fogadkozik az államtitkár.

Én javasolom, hogy véssék rá azt is, hogy ez az új az ekkor és ekkor állított és az 1992-ben megsemmisült emléktábla pótlása. Leintenek. Nem kell ingerelni az emléktábla-rombolókat. Provokációnak tekintenék, s az újat is levernék.

Igazuk van. Elismerem.

Hazajövet Lengyel Menyhért naplókötetét veszem elő. Mindig a kezem ügyében van. Minden lapja a sajátos drámaíró-lélek megnyilatkozása.

A ’45 eleji feljegyzéseknél nyílik ki. Odahaza még tart Budapest ostroma. S lám, ezt találom benne, a hódolatot Szép Ernő előtt. Amerikában írja:

„Szép Ernőt olvasgatom. Összegyűjtött verseit mintha véletlenül kaptam volna New Yorkban jártamkor, egy barátjától. Első pillanatban belenézve azt hittem Adyhoz s a többiekhez képest jelentéktelen lett – összement kis költő. De amint megnéztem nagy verseit – három-öt nagy költeményét – rájöttem, hogy ez a jelentéktelennek látszó fiú nagy költő volt – istenien bánik a nyelvvel – shakespeare-ien kezeli! Igazán mély fájdalom, nagy pátosz van benne – professzionista költő – nagy hangszerelő! Szegény! – de lehet sajnálni.”

A kötetben itt pontozás jelzi, hogy a többit kihagyták. Majd elmegyek az Irodalmi Múzeumba, úgy tudom, ott megvannak fotómásolatban Lengyel Menyhért összes naplói. Megnézem, mi maradt ki a Szép Ernőről szóló feljegyzés végéről.

Milyen kár, hogy az emléktábla-leszaggatók nem olvassák Lengyel Menyhért naplóit. De hát Tandorit se olvassák – Szép Ernő legodaadóbb rajongóját?

 

1992. szeptember 23.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]